Hosszú időbe telt, mire a júniusi ár-és belvizek annyira visszahúzodtak, a földek pedig felszáradva ismét járhatóvá váltak, hogy a madarászok ellenőrizni tudták a fészkelőhelyeket, hogy képet alkothassunk a szélsőséges időjárás madár pusztításának mértékéről.

A megszokottól - tehát- az élőlények számára kiszámíthatótól- eltérő ("rosszkor jött"), hosszan tartó szélsőséges meleg vagy hideg, a túl sok vagy túl kevés csapadék elsősorban közvetett módon, a táplálék hiányán keresztül tizedeli a madarakat. A közvetlen - rövid távú - hatások: a kihűlés, a hőguta, a kiszáradás, a fulladás eltérő mértékben, elsősorban a tojásokat és a kis fiókákat fenyegeti. Az ár- és belvíz a talajon (túzok, fogoly, fürj, sirályok, parti madarak) , a vízinövényzeten (gémek, kócsagok, vöcskök, ludak, récék, csérek, szerkők) , a folyók szakadó partfalaiban (parti fecskék) költő fajok tojásait és röpképtelen fiókáit fullaszthatja meg. A folyamatosan zuhogó eső a hideggel párosulva - bármilyen meglepő is- nem a tojásos vagy csupasz fiókás - tehát kiszolgáltatottabb - fészekaljakat veszélyezteti elsősorban, hanem a nagyobb fiatalokat. Sajnos a vércse méretű és a nagyobb testű madarak évente csak egyszer költenek, így a gólyákat, gémeket, kócsagokat, sasokat és sólyomféléket különösen erősen érinti a költési időszakban bekövetkező hideg, esős idő, mert nekik a hosszú egyedfejlődés miatt a pótköltésre már nincs lehetőségük.

A következőkben a helyi csoportjainktól, a fajvédelmi koordinátoroktól és a gyűrűzőktől beérkezett információk alapján próbáljuk megbecsülni az egyes madárfajokat érő időjárási hatások mértékét.

Fehér gólya (Ciconia Ciconia)

Az országos költési siker becsülhetően 30% körül alakul, de semmiképpen sem lesz jobb 50%-osnál. Nagyon sok régióban az átlagos fiókaszám 1,5 alatti , de vannak olyan területek, ahol ez a szám átlag az 1 fióka/fészket sem éri el!

Gémek és kócsagok (Ardeidae)

Egyes gém- és kócsagtelepeken a fészekaljpusztulás mértéke a 80%-ot is eléri. Ezeknek a fajoknak a fiókáit nem táplálékhiány, hanem a kihűlés és az elgémberedés miatti táplálkozás-képtelenség tizedelte meg.

Túzok (Otis Tarda)

A faj talajon költ, ezért a rengeteg csapadék minden bizonnyal okozott fészakalj pusztulást.

Kerecsensólyom (Falco Cherrug)

A monitoring adatok feldolgozásából rendkivül alacsony , 25% körüli költési siker valószínűsíthető az idei évben; a tavalyi 417 fiókával szemben idén 100 körüli fióka hagyja el a fészkeket. A fákon lévő természetes ragadozó fészkek és műfészkek az erős szél hatására nagyon nagy arányban semmisültek meg, szakadtak le, illetve estek ki ezekből a fiókák.

Kék vércse (Falco Vespertinus)

Legkésőbb költő ragadozó madarunk nagyon megsínylette a júniusi időjárást. A tojásos fészkek nagy arányban semmisültek meg, illetve sok madár nem is kezdett neki a tojásrakásnak. Általánosságban elmondható, hogy a költések 2-4 hetes csúszásban vannak, és a szaporodási időszak jelenlegi helyzetképe alapján a költési siker nem lesz jobb 50-60 %-osnál.

Rétisas (Haliaeetus Albicilla)

A költéseket a május közepén beköszöntő esős ciklus érdemben már nem befolyásolta, mert ekkor a fiókák többsége már kirepülés előtt állt, a csapadék és a viharok nem tettek kárt bennük. Ilyen fejlettségű fiókák legfeljebb akkor pusztultak volna el, ha a fészkeket is leveri az erső szél. Szerencsére nem történt ilyen eset.

 Parlagi sas (Aquila Heliaca)

A parlagi sasok később kezdik a költést, mint a január-februárban tojást rakó rétisasok, ezért ennek a fajnak az állományát is érintette a júniusi időjárási krízis. Az átlagos évekhez képest a parlagi sasok fészekszáma nem csökkent, de a költési siker csak 70% körül alakul.

Gyöngybagoly (Tyto Alba)

Az elhúzódó kemény tél és a tavasz végén lehullott rengeteg csapadék alaposan felforgatta a gyöngybaglyok megszokott életét. A gyenge tavasz eleji kondíció miatt a párok egy része igen későn, csak nyár közepétől kezdte a költést, ezért a fészkelőpárok száma még növekedett. Az időben leköltő párok fészekaljainak viszont 90%-a tönkrement.

Fecskék (Hirundinidae)

A fecskéknél az első költésjelentős részben  megsemmisült, a most nevelkedő pót-és másodköltések nem tudják ellensúlyozni a május-júniusi fióka pusztulást. A helyzetet tovább rontja, hogy a becslések szerint a tavaszi vonulásból is kevesebb madár érkezett meg, és a júniusi rossz idő miatt nemcsak a tojásos és fiókás fészekaljakat, de a kotló szülőket is megtizedelte.

Odúköltők

A harkályok, cinegék és egyéb odúköltők is megsínylették az első költés dandárjában érkezett rossz időt. Az ország egyes területein jelentős számú fészekalj, illetve fióka esett áldozatul a részleges táplálékhiánynak.

Növényzetben költő énekesmadarak

Az oduköltőkhöz hasonlóan most még nehéz megbecsülni a bokrok, fák ágai között, a gazosokban és nádasokban szabadon költő énekesmadarak állományveszteségeit, azonban az bizonyos, hogy a költési siker ezeknél a fajoknál is alacsonyabb lesz.